Elmesélem életem történetét. Hogyan lettem a bűn elleni harc amazonja.
"Nem voltak szép vagy szomorú napok. Gyermekkoromban minden nap felhő takarta az eget. Akár jót tettem, akár rossz voltam, apám mindig veréssel honorálta. A nadrágszíj lassan napi társammá szegődött keserű útamon. Alig vártam, hogy felnőjek, hogy a saját lábamra álhassak. Végül hamarabb következett be felnőtté válásom kora, mintsem remélhettem volna. Tizennégy voltam, mikor lassan nővé cseperedtem. Ennek első jelei élénk érdeklődést váltottak ki apámból is. Ezt már nem tűrhettem. Elszöktem otthonról, és az utcán kerestem menedéket. Minden nap újra és újra meg kellett harcolnom az elemekkel és az életben maradásért. Tudtam, és éreztem, hogy a felhők fölött mindig kék az ég, hogy több van bennem, mintsem így végezzem, elfeledve. A csodák, ahogy mondani szokták nem a fűben teremtek, de valahogy mégis rátaláltam. Erről szól az életem, hogy a hozzám hasonló sorsú gyermekek ne éljék át az én szenvedésemet.